Kik vagyunk

A Szalézi Kongregáció a világban

A Szent Bosco János Szalézi Társasága, közismert nevén Don Bosco Szaléziánusai, a katolikus egyház férfi szerzetesi kongregációja. Szent Bosco János alapította 1859. december 18-án, és 1869. március 1-jén hagyták jóvá mint pápai jogú klerikus szerzetesi intézményt.

Célja az ifjúság, különösen a legszegényebb és elhagyatott fiatalok oktatása és nevelése iskolákban, szakképző intézményekben és különféle ifjúsági intézményekben. Nevelői küldetését a népi rétegek körében is végzi, főként a legtávolabbi és elhanyagolt területeken.

A lelkipásztori tevékenység a helyi egyházzal együttműködésben bontakozik ki, és beépül azoknak az országoknak a kulturális környezetébe, ahol a szaléziak működnek, megbecsülve hagyományaikat, és előmozdítva az evangélium és a helyi kultúrák párbeszédét.
A szaléziak mind az öt kontinens számos országában jelen vannak.
A Központi Székház e hivatalos honlapja tájékoztatást nyújt a Társaság tevékenységéről, céljairól és működéséről.
A Szalézi Központi Székház Rómában található, a Via Marsala 42. szám alatt.

Identitás
A szalézi identitás az Istennek a fiatalok javára történő odaszentelődésen alapul. A tagok közösségben élnek, és Don Bosco karizmája szerint osztoznak a nevelési és lelkipásztori küldetésben, amelyet Szalézi Szent Ferenc lelkisége ihletett, akiről a Kongregáció a nevét kapta.
A szaléziak a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség fogadalmával vállalják az evangéliumi tanácsokat. Szerzetesi tapasztalatuk alapvető viszonyítási pontjai az imaélet, a Szentlélekre való figyelés és az egyház tanítóhivatalához való ragaszkodás.
A fiatalok, különösen a legszegényebbek és elhagyatottak melletti elsődleges döntés irányítja nevelési, lelkipásztori és társadalmi tevékenységüket. A hagyományos meghatározás, amely szerint ők „Isten fiatalok iránti szeretetének jelei és hordozói”, összefoglalja küldetésük lelki és gyakorlati horizontját.

Közösség
A Kongregáció különböző nemzetekből, nyelvekből és kultúrákból származó tagokból áll, akiket a közös szalézi hivatás egyesít. A közösségeket klerikusok és megszentelt világiak (szalézi koadjutorok) alkotják, akik ugyanazon a küldetésen osztoznak, és egymást kiegészítve működnek együtt.
A közösségi élet az Istennek való odaszentelődés szerves része, és magában foglalja a mindennapi testvéri életet, a küldetésért viselt közös felelősséget és a fiatalok közötti nevelői elkötelezettséget.
A karizmatikus küldetés, a testvéri élet és az evangéliumi tanácsok gyakorlása a szalézi tapasztalat elválaszthatatlan elemei, és egyetlen irányultságban egyesülnek: Isten szolgálatában a fiatalok javára.