Don Bosco utódai

A Szalézi Kongregáció a világban

Amikor Bosco Szent János 1888. január 31-én meghalt, a fiatal Szalézi Szent Ferenc Társasága döntő kihívás elé került: meg kellett őriznie az alapító karizmáját, és ugyanakkor irányítania kellett annak fejlődését a mélyen megváltozott történelmi körülmények között. Azóta utódai a Kongregáció élén – a rendfőnökök – olyan animációs és kormányzási szolgálatot végeztek, amely Don Bosco lelki atyaságának nyomdokain halad.

A szalézi Konstitúciók szerint a rendfőnök Don Bosco utódja, a Kongregáció és a Szalézi Család atyja és egységének középpontja. Küldetése nem merül ki a kormányzás jogi dimenziójában, hanem karizmatikus jelentése van: arra hivatott, hogy őrizze a szalézi identitást, előmozdítsa annak egységét, és az eredeti szellemhez való kreatív hűségben irányítsa apostoli tevékenységét.

Az évtizedek során Don Bosco utódai kísérték a Kongregáció missziós terjeszkedését mind az öt kontinensen, támogatva a karizma inkulturációját és a nevelési művek alkalmazkodását az új társadalmi és egyházi igényekhez. Összetett történelmi korszakokon vezették át a szaléziakat – a 19. és 20. század közötti európai politikai átalakulásoktól a világháborúkon át a mai világ mélyreható kulturális változásaiig –, szilárdan megtartva ihlető elvként a „Da mihi animas, cetera tolle” mércéjét.

Szolgálatuk különösen az Általános Káptalanon keresztül nyilvánul meg, amely a Kongregáció közösségi megkülönböztetésének legmagasabb szintű alkalma. Ebben a keretben a rendfőnök a Káptalantól kapja a megbízást, hogy a hatéves időszakra irányt szabjon a szalézi életnek és küldetésnek, elősegítve a tartományok közötti közösséget és minden rendtárs közös felelősségvállalását.

A belső kormányzás mellett Don Bosco utódai jelentős szerepet töltöttek be az egyetemes Egyházzal és a civil társadalommal folytatott párbeszédben. Péter utódával közösségben értelmezték és ültették át a Kongregáció számára az egyházi tanítóhivatal nagy irányvonalait, különösen a nevelés, az ifjúságpasztoráció és a missziók területén.
Szolgálatuk állandó vonása volt az elköteleződés a Szalézi Család egységének és elevenségének megerősítése mellett; ez a Don Bosco Szaléziain kívül számos szerzetesi és világi csoportot foglal magában. Ebben az értelemben a rendfőnök a karizmatikus folytonosság látható jele, akinek hivatása előmozdítani a közösséget a különböző hivatások között, amelyek mind az alapító lelki tapasztalatában gyökereznek.

Don Bosco utódainak története nem csupán időrendi egymásutániság, hanem a dinamikus hűség útja. Minden korszakban értelmezték a fiatalok, különösen a legszegényebbek nevelési szükségleteit, és olyan irányokat adtak, amelyek formálták a Kongregáció identitását és tevékenységét.

Így a vezetés folytonosságában és a történelmi helyzetek sokféleségében mutatkozik meg a szalézi karizma elevensége: a Lélek ajándéka, amelyet a rendfőnökök szolgálata révén ma is őriznek, elmélyítenek és felkínálnak az új nemzedékeknek.

Az alábbiakban közöljük Don Bosco utódainak listáját a hozzájuk tartozó adatokkal.

* – 1884.10.24-én XIII. Leó pápa megparancsolta Don Boscónak, hogy jelölje ki utódját; egy évvel azután, hogy don Ruát kiválasztotta, és a pápa megerősítését (1885.09.24.) követően Don Bosco nyilvánosságra hozza választását a Felső Káptalan előtt; a Felső Káptalan értesíti Michele Ruát arról, hogy ő követi őt a Kongregáció élén..