Logó
A Szalézi Kongregáció a világban
Eredete
A címer és a logó egymást kiegészítő szerepet tölt be. A címer az identitást, a történelmet és az intézményi hovatartozást fejezi ki: szimbolikus és hagyományos értéke van, és gyakran hivatalos használathoz kötődik. A logó ugyanezt az identitást közvetlenebb, rugalmasabb és könnyen felismerhető vizuális jellé fordítja le, amelyet a mai kommunikáció igényeire terveztek.
A mai kommunikáció világos és egyszerű arculatot kíván, amely bármilyen hordozón reprodukálható és könnyen alkalmazható: olyan megoldást, amely az identitást a mai vizuális nyelvben azonnal felismerhetővé és érthetővé teszi.
A címer elmeséli, kik vagyunk, a logó alapján pedig azonnal felismernek.
A jelenlegi szalézi logó 2003 óta használatos, és egy korszerű vizuális arculati munka eredménye. A német és a brazil tartomány logóiból vett elemeket egyesíti; ötlete az új logóról az egész Kongregációban végzett felmérésből és az Általános Tanács hozzászólásaiból született, és a központi téma köré épül: „Don Bosco és a szaléziak úton a fiatalokkal a világban”. A kettő egyesítésének művészi munkáját Fabrizio Emigli tervező, a római Litos cég munkatársa végezte.
A logótípus arculati színe:
Fekete-fehér változatban
Ház – RGB: 0,0,0 vagy Web: #9A9A9A
Háttér – RGB:154,154,154 vagy Web: #9A9A9A
Színes változatban
Ház – RGB: 255,189,167 vagy Web: #FFBDA7
Háttér – RGB: 245,6,38 vagy Web: #F50626
A modern logó szimbolikája
A logó két egymásra helyezett piktogramból áll. A háttérben egy stilizált „S” látható, amely a szaléziakra utal, és negatívban rajzolták egy földgömbhöz hasonló kör alakú formába; két oldalán dombok vagy dűnék metszete jelenik meg. Ez az együttes a szalézi utat jeleníti meg a világban.
Középen egy felfelé mutató nyíl található, amelyet három függőleges szár tart három telt körrel: ezek három stilizált emberalakot jelölnek. A középső alak magasabb, a nyíl csúcsában áll; a két oldalsó mintha átölelné a középsőt. Ezt a magasabb alakot úgy értelmezik, mint Don Boscót, amint átöleli a fiúkat.
A három alak és a nyíl egy egyszerű házat is formáz: a karok alkotják a nyeregtetőt, a testek pedig a pilléreket. Ez közvetlenül a szalézi oratóriumra mint nevelési környezetre utal: az SDB Konstitúciók Don Bosco első oratóriumát úgy írják le, mint „befogadó otthont, evangelizáló plébániát, életre felkészítő iskolát és udvart, ahol barátként találkoznak és vidáman élnek”.
A logó karizmatikus forrásai
A logót a szalézi Konstitúciók 7., 21. és 38–40. cikkelye ihlette. A 7. cikkely a szalézi hivatásnak a világgal és a történelemmel vállalt szolidaritásáról, a kultúrák iránti nyitottságról, valamint a fiatalok és a népi rétegek szükségletei által irányított pasztorális tevékenységről szól.
A 21. cikkely Don Boscót atyaként és tanítómesterként mutatja be, akiben a fiatalok szolgálata egységes életprogrammá válik. A 38–40. cikkelyek a megelőző nevelési rendszert idézik fel, amely az értelemre, a vallásra és a szerető jóságra épül, továbbá a fiatalok közötti tevékeny és baráti jelenlétet, valamint a valdoccói oratóriumot mint a szalézi tevékenység állandó mércéjét.
A modern logó grafikusan, mai nyelven fogalmazza meg a szalézi karizmát: Don Bosco, a szaléziak, a fiatalok, a ház-oratórium, az út, a világ és a felfelé törekvés lendülete.
