Miért teszik a szaléziak azt, amit tesznek

A Szalézi Kongregáció a világban

Miért? Mi a mozgatórugó?
A kérdés – „miért teszik a szaléziak azt, amit tesznek?” – a szalézi hivatás szívét érinti. Elsősorban nem a művekről, a struktúrákról vagy a tevékenységekről szól – oratóriumok, iskolák, szakképző központok, egyetemek, plébániák, szociális intézmények stb. –, hanem arról a belső gyökérről, amelyből ezek fakadnak. Az ok, amiért a szaléziak azt teszik, amit tesznek, mindenekelőtt teológiai, és csak azután szervezeti: Isten-tapasztalatból és egyházi meghívásból születik.

1. Mert hisznek Isten megelőző szeretetében
A kiindulópont az a bizonyosság, hogy Isten minden embert szeret, különösen a fiatalokat. A szalézi hivatás erre a meggyőződésre épül: minden fiatalban ott van a jó terve – gyakran rejtve, olykor sebzetten, de valóságosan. A nevelés így együttműködéssé válik a kegyelem működésével.
Don Bosco jelmondata – „Da mihi animas, cetera tolle” – ezt a nevelői szenvedélyt fejezi ki. Nem társadalmi aktivizmusról van szó, hanem az ember teljes üdvösségének szentelt odaadásról. A szaléziak azért dolgoznak a nevelés területén, mert a nevelésben a növekedés és az átfogó emberi előmenetel kiváltságos terét látják.

2. Mert küldetést éreznek a fiatalokhoz, különösen a legszegényebbekhez
A szalézi „miért” szorosan összefügg egy evangéliumi előszeretettel. A küldetés nem általános: a fiatalokhoz szól, különös figyelemmel azokra, akik anyagi, kulturális vagy lelki szegénységben élnek. Ez a választás nem szociológiai stratégiából fakad, hanem a valóság evangéliumi olvasatából.
A szegény fiatalok nem kezelendő problémát jelentenek, hanem teológiai helyet: bennük különös módon nyilvánul meg Krisztus hívása. Ezért választják a szaléziak, hogy az egzisztenciális peremvidékeken éljenek, megosszák a fiatalok mindennapi életét, és olyan nevelési tereket kínáljanak, ahol a fiatalok elfogadva és megbecsülve érezhetik magukat.

3. Mert hisznek a nevelésben mint az átalakulás útjában
A nevelés melletti döntés nem semleges. Pontos emberképet feltételez: az ember képes a növekedésre, a felelősségvállalásra, a transzcendens felé való nyitottságra. A Don Bosco által kidolgozott megelőző nevelési rendszer – amely az értelemre, a vallásra és a szerető jóságra épül – ezt a látásmódot ülteti át a gyakorlatba.
A szaléziak azért teszik azt, amit tesznek, mert hiszik, hogy a megelőzés hatékonyabb az elfojtásnál, a jelenlét mélyebb nyomot hagy az ellenőrzésnél, és a nevelői kapcsolat az a hely, ahol a jövő épül. Az iskolába, a szakképzésbe és a lelki kísérésbe fektetni annyit jelent, mint hozzájárulni egy igazságosabb és szolidárisabb társadalom építéséhez.

4. Mert egy karizma örököseinek tudják magukat
A szaléziak azért teszik azt, amit tesznek, mert tudják, hogy egy olyan karizma letéteményesei, amelyet a Szentlélek Bosco Szent János által ébresztett az Egyházban. A karizma nem a múlt merev emléke, hanem dinamikus erő, amelyet a különböző történelmi és kulturális közegekben újra és újra aktualizálni kell.
Don Boscóhoz hűnek lenni azt jelenti, hogy kreatívan értelmezzük a fiatalok új szegénységeit, megfelelő nyelvezetet használunk, és jelen vagyunk az új nevelési környezetekben, a digitálisakat is beleértve. A hűség nem a formák ismétlésében áll, hanem az eredeti meglátáshoz való következetességben: szeretni a fiatalokat, és elvezetni őket a Krisztussal való találkozásra.

5. Mert „jó keresztényeket és becsületes állampolgárokat” akarnak nevelni
Ez a kifejezés az ember átfogó szemléletét foglalja össze. A szalézi nevelés nem választja el a vallási dimenziót a polgáritól. „Jó keresztényeket” nevelni annyit jelent, mint tudatos és megélt hitre kísérni; „becsületes állampolgárokat” nevelni pedig annyit, mint társadalmi felelősségre, a törvények tiszteletére, munkára és szolidaritásra nevelni.
A szalézi művek „miértje” tehát kulturális és társadalmi is. A szaléziak meg vannak győződve arról, hogy a társadalom átalakulása a lelkiismeretek formálásán keresztül vezet. Ezért fektetnek energiát az iskolába, az egyetembe, a szakképzésbe és az ifjúságpasztorációba.

6. Mert megtapasztalják, hogy az öröm lehetséges
A szalézi karizma egyik megkülönböztető vonása az öröm. Nem felszínes öröm, hanem az evangéliumból fakadó derű. A szaléziak azért teszik azt, amit tesznek, mert megtapasztalták, hogy az életszentség lehetséges, és a fiataloknak is reális és vonzó útként szeretnék felkínálni.
A szalézi nevelési környezet – amelyet gyakran így írnak le: „befogadó otthon, evangelizáló plébánia, életre felkészítő iskola, udvar, ahol barátként találkoznak” – ezt a meggyőződést fejezi ki: a hit nem szegényíti el az emberséget, hanem beteljesíti.

Végső soron a szaléziak „miértje” válasz egy meghívásra. Azért teszik azt, amit tesznek, mert úgy érzik, hogy Isten küldi őket a fiatalokhoz; mert hisznek a nevelés átalakító erejében; mert olyan szerzetesi elköteleződést élnek, amely Krisztus szeretetének jelévé teszi őket; mert egy folytatódó karizmatikus történet részének tudják magukat.
Minden mű, minden kezdeményezés, minden terv itt találja meg végső motivációját. Nem egyszerűen arról van szó, hogy „jót tegyenek”, hanem arról, hogy a fiatalok világának szívében Isten szeretetének jelei és hordozói legyenek.