Védőszent és társvédőszentek

A Szalézi Kongregáció a világban

Segítő Szűz Mária, a Szalézi Kongregáció fő védőszentje

A Szalézi Kongregáció Segítő Szűz Máriában ismeri fel fő védőszentjét. Don Bosco számára a Szűzanya e címen való tisztelete nem lelkiségének járulékos eleme volt, hanem karizmájának alkotó dimenziója. Ő maga mondta: „Ő tett mindent.” Ebben a kifejezésben sűrűsödik össze az a mély tudat, hogy a szalézi mű Mária anyai vezetése alatt születik és növekszik.

Az „Auxilium Christianorum” cím az Egyház hagyományában gyökerezik, különösen a keresztény nép által átélt megpróbáltatások összefüggésében. Don Bosco politikai és kulturális feszültségekkel terhes korban veszi át, abban a meggyőződésben, hogy Mária továbbra is támogatja az Egyházat történelmi útján. Tisztelete azonban nem polemikus vagy védekező formákban fejeződik ki, hanem gyermeki és tevékeny bizalomban.

A Segítő Szűz Máriának szentelt torinói bazilika felépítését Valdocco negyed szívében ő maga ihlette. Az épület nem csupán építészeti emlékmű, hanem a hit látható jele: Mária jelen van az Egyház életében és a nevelő munkában. A bazilika körül lelki kisugárzási központ alakult ki, amely továbbra is vonzza a zarándokokat az egész világból.

Don Bosco számára Mária Anya és Tanítómester. Anya, mert gyengédséggel kíséri a fiatalok útját, különösen a legszegényebbekét és legelhagyatottabbakét; Tanítómester, mert nevel a hitre, a Lélek iránti készségre, Isten tervének elfogadására. A szalézi pedagógiában a máriás dimenzió nem mellékes: nevelni azt is jelenti, hogy bevezetjük a fiatalokat a Szűzanyával való gyermeki kapcsolatba.

A Segítő Szűz Mária tisztelete szorosan összefonódik az Eucharisztiával. Don Bosco a szentségekre, a gyakori gyónásra és a rendszeres szentáldozásra épülő lelki utat ajánlott a fiataloknak. Ebben a távlatban Mária az, aki Krisztushoz vezet, és a kegyelemre nyitott szíveket formál. Az általa alapított Segítő Szűz Mária Társulat (ADMA) éppen e lelkiség támogatására, valamint az Egyházért és a pápáért mondott imádság előmozdítására jött létre.

A szalézi karizmában Segítő Szűz Mária nemcsak a tisztelet tárgya, hanem a küldetésben tevékenyen jelen lévő személy. A szaléziak, a Segítő Szűz Mária Leányai és a Szalézi Család csoportjai benne ismerik fel apostoli tevékenységük vezetőjét és támaszát. Május 24-e, Segítő Szűz Mária ünnepe minden évben a megújult hovatartozás és a ráhagyatkozás pillanata.

Mária Don Bosco tapasztalatában a készség és a tevékenység példaképe is. Az ő „fiat”-ja a hivatásra adott válasz mintájává válik. Benne egy konkrét, a történelemben megtestesült hitet szemlélünk, amely képes szembenézni a nehézségekkel anélkül, hogy elveszítené az Istenbe vetett bizalmat. Ez a dimenzió különösen jelentős egy olyan Kongregáció számára, amelyet gyakran törékenységgel és szegénységgel jellemzett környezetekben való működésre hívtak meg.

A szalézi Mária-lelkiség mélyen egyházi. Segítő Szűz Máriát Isten népének támaszaként és az emberiség reménységének jeleként hívják segítségül. A fiatalok nevelése Don Bosco felfogásában nem választható el ettől a tág és missziós látásmódtól: jó keresztényeket és becsületes állampolgárokat formálni azt jelenti, hogy bevezetjük őket az üdvösség történetébe, amelyet Mária anyai jelenléte kísér.

Ma az öt kontinensen Segítő Szűz Mária tisztelete továbbra is a szalézi identitás megkülönböztető vonása. Táplálja az imádságot, támogatja a küldetést, erősíti a Szalézi Család tagjai közötti közösséget. Védnöksége alatt a Kongregáció megújítja azt a bizonyosságot, hogy a nevelő munka mindenekelőtt Isten műve, amelyben Mária anyai szeretettel működik közre.

 

Szent József, a Szalézi Kongregáció társvédőszentje

Segítő Szűz Mária mellett a Szalézi Kongregáció Szent Józsefet tiszteli társvédőszentként. Csendes és tevékeny alakja jelentős helyet foglal el Don Bosco lelkiségében, aki a bizalom, a dolgosság és az Isten akaratának való engedelmesség példaképeként állította őt elénk.

Szent József az igaz ember, a Megváltó őrzője és Szűz Mária jegyese. Az evangéliumban nem szól egy szót sem, de élete beszédes: hallgat, megkülönböztet, cselekszik. A termékeny csendnek és a konkrét felelősségvállalásnak ez a dimenziója mélyen visszhangzik a szalézi karizmában, amely arra kap meghívást, hogy összekapcsolja a szemlélődést és a nevelő tevékenységet.

Egy olyan Kongregáció számára, amely a fiatalok nevelésének és szakképzésének szenteli magát, a munkás József alakja különös értéket kap. Ő a názáreti ács, aki bevezeti Jézust az emberi munkába. Don Bosco, aki a szakiskolák és a tanoncképzés révén figyelmet fordított a fiúk emberi felemelkedésére, Szent Józsefben a kézműves és képző művek természetes védőszentjét ismerte fel.

Szent József az atyaság példaképe is. A szalézi hagyományban oly központi nevelői atyaság benne talál evangéliumi vonatkozási pontot. Nem tekintélyelvű atyaság ez, hanem diszkrét és megbízható jelenlét, amely képes védelmezni és útbaigazítani. A Rendfőnök, mint Don Bosco utóda, arra kap meghívást, hogy József példáját folytatva gyakorolja a lelki atyaság e dimenzióját.

A Gondviselésbe vetett bizalom, Don Bosco életének megkülönböztető vonása, Szent József alakjában tükröződik. Váratlan és bonyolult helyzetekben Isten szavára hagyatkozik, és készséggel teljesíti, amit tőle kérnek. Ebben az értelemben József a Lélek iránti készség és a megpróbáltatásokban tanúsított hűség ikonja.

A családi és társadalmi szövet átalakulásai által jellemzett mai világban Szent József társvédőszentként való bemutatása arra hívja a Szalézi Családot, hogy fedezze fel újra a felelősség, az őrzés és a méltó munka értékét. Közbenjárása kíséri a nevelő közösségeket a fiatalokért, különösen a legtörékenyebbekért végzett mindennapi elkötelezettségükben.

 

Szalézi Szent Ferenc, társvédőszent és lelki ihletője

A Don Bosco által alapított Társaság Szalézi Szent Ferenc nevét viseli, akit védőszentként és lelki példaképként választott. Szalézi Ferenc a reformáció korában Genf püspöke volt, és szelídségével, lelkipásztori szeretetével és párbeszédkészségével tűnt ki.

Don Bosco benne a szelídség és a keresztény humanizmus szentjét látta. A vallási feszültségek és konfliktusok korában Szalézi Ferenc egyesíteni tudta a tanbeli szilárdságot és a modor jóságát. Ez a lelkipásztori stílus mélyen befolyásolta a szalézi pedagógiát, amely inkább a szerető jóságra és a meggyőzésre épül, mint a kényszerre.

A „Bevezetés az istenes életbe” olyan lelkiségi mintát kínált Don Boscónak, amely mindenki számára elérhető, nem a kolostorok kiváltsága, hanem az élet hétköznapi körülményei között élhető meg. Ez a távlat tükröződik a fiatalos életszentség szalézi ajánlatában: lehetséges, örömteli, a mindennapi kötelességekben megtestesülő életszentség.

Szalézi Szent Ferenc a karizma missziós és kulturális dimenzióját is megtestesíti. A szó és az írás embereként korának kommunikációs eszközeit használta az evangélium terjesztésére. Don Bosco, aki nagy figyelmet fordított a könyvkiadásra és a népszerű sajtóra, magára ismert ebben az apostoli lendületben.

Társvédőszentként Szalézi Ferenc folyamatosan emlékezteti a Kongregációt arra, hogy a nevelés a lelkipásztori szeretet műve. A szelídség, a türelem és a kegyelem idejének tiszteletben tartása a szalézi tevékenység lényeges elemei. Példájában a szaléziak állandó meghívást találnak arra, hogy egyesítsék az apostoli buzgóságot és az evangéliumi szelídséget, az igazsághoz való hűséget és a személyre irányuló figyelmet.